FLORIAN GÜNTER KRUGER;;
Két ember tánca sosem lehet egyforma…..A mozdulatok legyenek természetesek, mint a szél fújta lomboké vagy a tenger hullámaié…. ;;
Név: Florian Kruger
Becenév: Flor, Flo
Kor: 18
Csoport: tánc szak
Egyéni titulus: Mr. CuteBoy
Foglalkozás: nincs
~ • ~
Jellem: Apuciék elkényeztetett kicsi fia, aki az első pillanattól kezdve megkapott mindent amit szeretett volna. Emiatt nagyképű, fellengzős és egoista vagyok, de nem bánom ez már csak így megy mifelénk. Közvetlen és barátságos vagyok, és nem ítélek el senkit a tettei miatt –na jó akad kivétel akit igen-. Imádom a barátaimat, társasági ember vagyok, többnyire kiegyensúlyozott és nyugodt, ritkán leszek ideges. Szeretek viccelődni és nevetni, utálok szomorú lenni, de néha esek depresszióba, amikor valaki megbánt és mélyen érint.
Általában csak úgy szórom a pénzt értelmetlen dolgokra, és tuti, hogy én vagyok az a srác, aki minden bulin jelen van de mindig a legjobbat nyújtja. Ez természetes, mert addig kapom a pénzt amíg jól teljesítek, bár részegen elég fura vagyok, nem tudom.. nem emlékszem!
Kinézet:Szép, általában kócos, barna hajam van, ami egy ici-picit göndör. Nem sokat vesződök a hétköznapokon avval, hogyan álljon, inkább csak fellépések előtt tudok órákig szenvedni a tükör előtt.. Olyankor nehéz elviselni, mert sehogy se jó a hajam azokban a percekben.
A szemem majdnem ugyan olyan barna mint a hajam. Néha veszek fel szemüveget a hecc kedvéért, de ez csak nagyon néha van..
A magasságom, nem is tudom régen nem is néztem..
A hasamon vannak szép kockák, hát persze, hogy a tánctól, amire igazán nagyon-nagyon büszke vagyok, és a kockáim a gyenge pontjaim..
Mindig más stílusú ruhákban jelenek meg. Például a legújabb ruhák mindig megvannak, de nem mindig hordom őket. A kedvencem az edző ruhám, ami egy szürke melegítő, tiszta lóhós fazonú, és egy piros atléta, a kedvenc piros edzőcipőmmel.
~ • ~
Hozzászólás://Hozott szjpélda The Oc nevű oldalról Bentley nevű karimmal//
Borzalmasan fájt a fejem. Majd szét hasadt. Bele tudnék pusztulnia fájdalomba, és azt a nyamvadt fájdalom csillapítot sem találom. Óriási ez a ház, és csak aludni járok ide.. Honnan tudjam, hogy hol van, ha alig vagyok ebben a házban?? Komolyan azt se tudom hol találom a sót, ami lehet, hogy nincs is itthon, tekintve, hogy a napom nagy részét barátoknál, éttermekben, kávézókban vagy alvással töltöm, az éjszakát pedig a partyknak szentelem. Kivéve ma! Ma nem megyek sehova!! Oké ezt nem mondhatom biztosra, mert lehet, ki tudja, hogy estére már jobban leszek, és akkor a bosszúságom is tovaszáll..
A lényeg az, hogy most itt állok a nappali közepén egy szál alsógatyában és tanácstalanul méregetem a polcokat, dobozokat, hogy ugyan még is csak hova tűnhetett az a gyógyszeres valami.. Ha jól emlékszem királykék színű dobozba lettek pakolva. De várjunk csak! A királykék a fürdőben uralkodik! Gyorsan felszaladtam az üveg lépcsőn, amit meg is bántam, mert a fájdalom újult erővel hasított a fejembe. A kezem erősen szorítottam a halántékomra, és szorosan hunytam le a szememet. Csukott szemmel botorkáltam az ajtóig, és azt finoman belökve, körülnéztem. Megláttam! Villám gyorsan szedtem elő a fájdalomcsillapítót, amiből most kivételesen kettőt is bevettem. A szobámba vánszorogtam ahol eldőltem az ágyon, és bekapcsoltam a tévémet. Valami brazíl szappanopera ment, amihez se türelmem se erőm nem volt. Úgy gondoltam, hogy a szemem behunyom pár percre, olyan pihenés képen..
***
Az iphoneom csörgésére ébredtem. A nagy francia ágyon alig találtam meg a hófehér "csodát" de végül is percek alatt sikerült megtalálnom, és még arra is sikerült rávennem magam, hogy megnézzem ki akar tőlem valamit. Robert, drága barátom hívott fel, de én totál készen voltam, nem akartam vele beszélni. Nem voltam kíváncsi arra, hogy milyen ruha van rajta.. Persze Rob aki minden áron velem akart beszélni, nem adta fel. Üzenet rögzítő. Uram Atyám! 25 percig ecsetelte milyen az új gucci napszemüvege, milyen a gas nadrágja, és stb.. Számoltam! 25 perc! Borzalmas! Szerintem ez a pasi lány!
Ránéztem az órára. Délután négy! Borzalmas! Magamra sem ismerek! Kezdenem kell valamit magammal..
Szuper gyorsan pattantam ki az ágyamból, vetettem be azt, és álltam a gardróbom elé. Az ablakon kinéztem, süt a nap ezerrel.. Meleg lehet kint!
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejembe amikor felhúztam a kék fürdőnadrágom, a hozzá illő strandpapucsom, és levettem a polcról egy színben totálisan elűtő színű napszemüveget a polcról.
Lekaptam a kocsikulcsom, és már nem is voltam a házban. Kezdett fóbiám lenni! Már tök sokat voltam itthon! Lehet, hogy beteg leszek...
Az úton száguldottam míg végre le nem értem a kívánt helyre. Tenger! Víz! Lányok! Pia! Minden ami kell...
Kiszálltam az autómból és a lagúna felé sétáltam. Gyors léptekkel, nem figyeltem most senkire sem, csak ledobtam magam a partra és a csillogó, hullámzó vizet bámultam. Borzalmas a hőség! Muszáj bemennem a vízbe! Fellöktem magam a homokról és elindultam a vízbe. Először a lábam ért hozzá, a talpam. A homok a lábujjaim közé ment, amit a víz kimosott onnan. Aztán egyre mélyült a víz, én meg úszni kezdtem befelé. A lábam még pont leért a homokos talajra, de direkt elmerültem. A víz átnedvesítette a hajamat, hűs volt, pont kellemes. A vízfelszínre érve pedig megráztam méz színű hajkoronám, mire a cseppek a vízbe potyogtak. Még szerencse, hogy itt nincsenek olyan sokan! Gyűjtenem kell az energiám estére!!