Ki ütök a hámból. muszáj lesz egy kicsit... persze nem, nekem nincs ennek káros szokásaim, mert én inkább szenvedélybeteg vagyok. A tánc... veszélyes egy szenvedély, főleg ha az ember utcatáncos, mert hamarabb megölik, mintha... mintha.
Futólépésben mentem végig az utcákon, mert ma tudtam, hogy hová is igyekszem annyira: a Mansion nevű szórakozóhelyre, ami ezen a furcsa napon nagyon is vonzott.
Már sötét volt, így nem húztam a fejemre kapucnit, hanem kevésbé átlagos, inkább amolyan; követem a divatot, de no alsógatya-mutogatás, persze, velem már ilyen is előfordult. Nem, ma valamiért jobban érzem magam a bőrömben. A zsigereimben érzem, hogy érdekes estének nézek elébe. Csak egy szám jut folyamatosan az eszembe: 12. Tudom, hogy mit jelent, de férfi vagyok, és a férfiak nem feldolgoznak, hanem felejtenek. De ki az az épeszű ember, aki elfelejti a szeretteit, és azok közül is a legfontosabbat? Ilyen ember nincsen a világon...
Bekanyarodtam a club utcájába, majd elindultam a bejárat felé, miközben a kidobó gyanúsan méregetett, de aztán végül beengedett,ugyanis nem voltam közveszélyes. Még.
Bent meleg volt, és szinte minden asztalnál ültek. Nem is haboztam, rögtön a bárpulthoz mentem, és rendeltem magamnak valami erőset. Körülnéztem a szórakozóhelyen, és megakadt a szemem egy szenvedélyesen táncoló, vörös hajú lányon. Ha akkor az ital a kezemben lett volna, tuti kiköptem volna... Ugyanis az a lány Polina volt.
Kitágult szemekkel néztem rá, mire mintha egy pillanatra rám nézett volna. Otthagytam az italomat a pulton, és sietős léptekkel indultam meg a színpad felé, majd pár méterrel előtte lefékeztem. Mosoly kúszott az arcomra...
- Lám, lám. - kacsintottam a lányra, majd kerestem magamnak egy ülő helyet, és néztem, ahogyan táncolt: vörös haja ide oda libbent, míg tökéletesen táncolt. Egyszerűen leírhatatlanul csodásan festett.

Pollina

Csak néztem, ahogyan Polina teljes szívéből táncol, de még mindig nem értettem, hogy mit keres itt. Gyönyörű volt, de valahogyan nem volt ínyemre, hogy ilyen kéjsóvár tekintetek követik Polli minden mozdulatát. Szinte kikapcsolt aggyal nézem végig a táncát, és csak arra térek az eszméletemhez, hogy nagy tapsvihar közepette sétál le a színpadról.
Némán visszasétáltam a pulthoz, ahol az italom érintetlenül hevert, de a biztonságom ( főként a józanság miatt ) új italt kértem magamnak. Senki érdemest nem láttam a bárpultnál, akihez oda mehettem volna, így hát visszamentem a színpadhoz, és néztem, ahogyan egy kevésbé tehetséges lány riszálja vadul magát, és szinte minden rezeg a testén. Kis híján múlt, hogy nem fogtam be a szememet, és nem rohantam el inkább a másik irányba.
És jó is, hogy nem tettem, mert pár perc múlva egy meleg kéz takarta el felőlem a ronda látványt, és megéreztem egy számomra nagyon édes parfüm illatát.
- Pollina. - ejtettem ki a nevet válaszul a kérdésre, majd pár pillanat múlva a szépséges arc előttem is megjelent.
- Ugyanezt én is kérdezhetném. Visszajöttem a városba. Újból szomszédok vagyunk. - kacsintottam rá, majd megpörgettem, hogy jól szemügyre vehessem. - Sokat változtál Polli. - mondtam neki elismerően, és nem mintha ezelőtt nem lett volna gyönyörű, de most valahogyan más volt.
- Esti munkahely? - intettem a klubra, és kíváncsian vártam a válaszát. - És nem mellesleg remek volt az előadásod. De ez a lány... - vigyorogtam fintorogva, majd elfordultam, és Polli-t is magammal rántottam. Azok a selymes vörös loknik mindig is elbűvöltek. Hogyan is voltam képes őt itt hagyni? Hiszen annyi mindenen mentünk keresztül...
- Sajnálom, hogy egy szó nélkül mentem el. - néztem a szemébe, és megfogtam az arcát. - Haragszol?

Újra érzem, hogy dobog a szívem. Eddig nem tudtam, hogy hol a helyem, de most már itt van velem Polina, és mintha hazatértem volna. Csak most jöttem rá igazán, hogy eddig mennyire hiányzott nekem, de fogalmam sincsen, hogy neki milyen lehetett nélkülem. Gondolom a nem eshetett jól neki, hogy egy szó nélkül elmentem...
Mikor kérdőn felvonta egyik szemöldökét, az égre emeltem a tekintetemet, majd újra rá néztem, és elvigyorodtam.
- Sz-o-m-sz-é-d-o-k. - mondtam el neki újra tagolva, de sejtettem, hogy örül neki. Valamilyen szinten. - Polli. Nem tudtam, hogy hol laksz, nem tudtam, hogy egyáltalán még élsz-e. Kerestelek volna, de egyedül csak a nevedet, és még jó pár dolgot tudtam rólad. - magyaráztam neki. Az arcán zavart vonások tükröződtek, mire a két kezem közé vettem az arcát, és rámosolyogtam.
- Ha az iskolád megtudná, hogy itt táncolsz, kicsapnának? - néztem rá kérdőn, majd gúnyos mosoly ragyogott fel az arcomon. - Polli, csak nem rossz kislány lettél? - játszottam el a csodálkozót, de aztán felnevettem. Nála másra sem számítottam.
- Akkor köszönöm. De megmagyarázom. Majd. Először még kiélvezem, hogy nem kapok pofont. - kacsintok rá, és kissé meglepődök, amikor a nyakamba ugrik, és jól megszorongat, de én is viszonozom az ölelését, és még egy kicsit meg is pörgetem a vörös szépséget.
-Mesélek. Persze. - bólintok, majd a csuklójánál fogva az egyik szabad asztalhoz vezetem, és kihúzom előtte a széket, majd mikor leül én is helyet foglalok. - Polina. - kezdtem bele, és komolyan néztem rá. - Azért mentem el... nincsen rá pontos magyarázat, de el kellett mennem. Össze-voltam zavarodva, főként azért is, mert nem tudtam, hogy közöttünk most akkor mi is van. Máig nem tudom, de visszakellet ide jönnöm. Hiányoztál. - néztem bele a szemébe, majd végigsimítottam az arcán, és vártam, hogy mit fog ehhez szólni.

Polina megbökött, mire rosszallóan néztem rá, és megdörzsöltem az oldalamat, pontosan ott, ahol megbökött. Azért egy kicsit fájt... Biztosan élesek a körmei, mint egy kiscicának. Mintha pillanatnyi sokk uralkodott volna el Polli-n. Vigyorogva pásztáztam az arcát, miközben ittam az italomból.
- Khm... - köszörültem meg a torkomat, majd rákacsintottam. - Jó pár dolgot. - mondtam neki, és hirtelen rohant meg az a sok emlék. Olyat is csináltunk, amit a barátok sosem tettek volna, de soha, egyikükben sem merült fel az a kérdés, hogy mi van közöttünk. A szüleink persze semmiről sem tudtak... különben nagyon nagy bajok lettek volna.
Felháborodott nevetés szakad fel a torkából, mire kitágult szemekkel nézek rá, majd összehúzott szemekkel hallgatom a mondandóját.
- Te szent ég! - emelem a tekintetemet a plafonra, majd az egyik ujjammal Polli felé bökök. - Alaposan átverted őket. Büszke vagyok rád Kislány. De komolyan; hogyan csináltad, hogy jó lány legyél egy - két folttal? - vigyorogtam rá, majd a hajamba túrtam. Húha... Polina jó kislány? Ez körülbelül olyan állítás, hogy én egy makulátlan jellemű balett táncos vagyok.
Hirtelen saját magamat láttam a lelki szemeim előtt balerina ruhában, amint Csajkovszkij zenéjére táncolok... Akaratlanul is kitört belőlem a nevetés, és röhögve hajtottam le a fejemet az asztalra. Újra és újra visszajátszottam a képet magam előtt.
Polli pókerarcot vág, amin még jobban kell nevetnem.
- Bocsi. - intettem neki, majd lenyeltem a feltörni készülő nevetésemet, és némán hallgattam, hogy megbocsát-e. Egy vörös tincset simított hátra, ami az arcába lógott. Éhes szemekkel nézem minden mozdulatát.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá megkönnyebbülten. - Mi történt? - kérdeztem azonnal, és kérdőn tekintettem rá. Láttam, hogy hátrébb húzza a kezét. Nem jelentett semmi jót. Kíváncsian néztem rá, ő pedig ivott.
- Mellesleg. Ha már szomszédok lettünk újra, melyik szoba is a tied? - kérdeztem tőle kacsintva, mert akkor rögtön átköltözök az azzal szemben lévő szobába, hogy este kegyen kihez átkiabálnom.
- Ja, és utcai táncos vagyok. Banda nélkül. Megint. Hát nem remek? - tártam szét a karomat, és kissé dühösen ittam az italomból, majd mosolyogva néztem rá ismét. Érdekelt, hogy mi történt vele... És hol vannak a szülei? - A szüleid még veled laknak?

Korán reggel keltem, utam egyenesen a fürdőbe vezetett, hogy elvégezzem reggeli teendőimet. Fogmosás közben majdnem bealudtam, de a hideg zuhany sikeresen felébresztett. Reggeli gyanánt mindössze egy kis zabpelyhet ettem és ittam egy kávét, mást nem kívántam, majd rohantam, hogy felöltözzek. Egy farmert, fekete pólót és egy dzsekit túrtam elő a szekrényemből, majd vettem fel egy tornacipővel. Felkaptam táskámat amibe már előző nap bepakoltam és rohantam is az iskolába órára. Nem késtem el, pont egy perccel utánam érkezett a tanár és megint egy jó napot tudhattam magam mögött. Péntek volt, így jobb ötletem nem lévén elindultam az egyik kedvenc szórakozóhelyemre. Ott táskámat ledobtam az ismerős dj-nél és megkértem, hogy majd adja le kedvenc zenéimet, készségesen beleegyezett én pedig egy pacsi után a tánctérre vetettem magam. Végigtáncoltam vagy 5 számot, majd a pulthoz lépdeltem és kértem egy italt. Pontosabban a ház ajánlatát. Valami epres vodkás alkoholbomba volt, ízlett, de nem kértem még egyet, nem akartam fetrengeni, ez azonban pont elég volt ahhoz, hogy még ennél is jobban érezzem a ritmust. Megittam, majd hátrafordultam és visszatértem a tánctérre, ahol kiszúrtam egy lányt. Szemre való volt, tánctudása ugyan nem a legfeltűnőbb, de jó, így mellé lépdeltem és ott kezdtem el táncolni egy pörgős zenére, figyelve mozdulatait. A fények néha felvillantak és megvilágították vonásait, néha pedig kialudtak homályba fedve szemeit. Korombelinek néztem, mégsem akartam rányomulni. Egyelőre, de nem, tényleg nem; nem az a fajta vagyok.

A szerkényem előtt álltam, és vadul dobáltam a hátam mögé a fogasról leszedett ruhákat. Fogalmam sem volt róla hogy mit vegyek fel, ugyanis nem nagyon szoktam ilyen szórakozóhelyekre menni, mint ahova most készültem. Egy új osztálytársam hívott el, azt mondta most nyílt egy klub, ahova utcai táncosok meg tánc szakosok is járnak. Mivel semmi kedvem nem volt pénteken otthon ülni, és Flo nem volt képes felvenni a telefont, Ash pedig éppen egy csajjal volt, gondoltam elmegyek. Már rám fért kiereszteni a gőzt, és végre bulizni egy jó nagyot. Nem totojáztam tovább, hanem kivettem egy fekete nagyon szűk nacit, és egy szintén fekete kivágott topot. Magamra húztam őket, és az ékszeres dobozkámból előhalásztam pár karkötőt, meg egy karikra fülbevalót. A sminkem most nem az a megszokott lett, hanem feketére festettem a szememet.
A hajamat meghagytam göndören, most nem volt kedvem kivasalni, meg jobban is tetszettem így göndör fürtökkel magamnak. Végül egy fekete magas sarkút választottam lábbeli gyanánt, és felvettem a bőrdzsekimet is. Készen álltam, totál feketében nyomtam ma este. A Mansion klub előtt találkoztam Lilyvel, aki megdicsérte a ruhámat, és megkínált egy kis vodkával. Gondolkodás nélkül fogadtam el, hiszen elhatároztam hogy ma este nem gondolok a sulira, apára, vagy akármi másra amitől stresszelhetnék. Amikor beléptünk a helyiségbe, elállt a lélegzetem.
Nagyon tetszett, a zene üvöltött az emberek a táncparketten mutatták meg hogy mit tudnak, most egy kisebb félkörben két srác tolt valami eszelősen jó breaket. a pulthoz sétáltunk, és rögtön rendeltünk egy egy koktélt. Lily mellett ott termett a pasija, és forró csókcsatába kezdtek, úgyhogy jobbnak láttam ha elhagyom a terepet.
Bevetettem magamat a táncoló tömegbe, és a kevéske tánc tudásomat felhasználva én is mozogni kezdtem. Több pasi is hozzám, dörgölőzött, de egyik sem nyerte el a tetszésemet, így mindig próbáltam őket kikerülni.
A zene átváltott és Taio Cruz Hangover című száma kezdett el tombolni a hangszórókban. Egy szőke hajú velem egykorú srác jelent meg mellettem, iszonyat jól táncolt és úgy látszott engem szemelt ki, mert egyre közelebb jött hozzám. Nem tudom talán a pia hatására, vagy mert vonzott a fiú tekintete, oda léptem hozzá majd táncolni kezdtem vele.
Annyira belejöttem már a táncba, hogy hozzá simultam aztán csak improvizáltam, és azt tettem amit az érzékeim diktáltak.

Polli a szemét forgatja, és nem értem, hogy a természet hogyan alkothatott ennyire kék szemeket... Ez a szem szín már bűn. Meglepően ellentétben áll vörös hajával, de valamiért tökéletes összhangban vannak... Sosem voltam valami nagy színszakértő, de azt hiszem, hogy az ellentétes színek, vagy akár dolgok is vonzzák egymást. Polina sokban az ellentétem volt, de ez sosem zavart. Most sem érdekel. Ha olyan lenne, mint én, akkor már nem az lenne; aki.
- Persze. túlzottan is jó vagy benne. - mosolygok rá, és ismét kortyolok egyet az italomból, ami egyre jobban fogy. Mindig is imádott megszívatni ilyen dolgokkal, de a tanároknál élt vissza ezzel egypárszor, de a szüleit sem kímélte. Csodálkozva néztem rá, hogy akkor miért nem a színművészeti szakra ment.
Szerintem kicsit megdöbbenve nézte, ahogyan szakadok a nevetéstől. Meg sem lepődnék, ha a lelki szemei előtt ő is látná azt, amit én pár pillanattal ezelőtt.
Sunyi mosollyal az arcán kóstol bele megint az italába, majd amikor végre válaszol, elégedetten nézek magamra.
- Tudod, szeretem feleleveníteni a régi időket... - kacsintok rá, de aztán elgondolkozva nézem a poharam szélét. - Ott nincsen fa. Most szerezzek be egy létrát? Ja, és azért, hogy tudjam, hová kell helyeznem a távcsövet. Azért kapok külön előadást, ugye? - vigyorgok rá, és meghúzogatom kihívóan a szemöldökömet, majd felnevetek, de csak halkan. Régebben remekül szórakoztunk minden este, és mindegyikünk szülője azt hitte, hogy a szobánkban alszunk, miközben egymásnál lógtunk, és mindenféle dolgot teszteltünk.
Közlésem után mintha ledöbbent volna egy kicsit, bár az arca érzelemmentes maradt. Megvakartam a tarkómat, és most egy hatalmasat húztam az italomból, ami sikeresen el is fogyott. És nem mondott semmit... a keze összeszorult a poháron a kérdésem hallatára. Sejtettem, hogy valami baj van... Akármilyen pókerarcot is vágott, gyermekkorom óta ismertem, és ez a téma valamilyen szinten érzékenyen érintette.
- Részvétem. Sajnálom, hogy nem lehettem melletted... Remek az időzítésem. - csaptam a homlokomra, miközben ő ridegen nézett maga elé. Gyenge volt, de nem mutatta ki... Pedig pont akkor lett volna erősebb, ha kimutatja. Mindegy. Terelni kezdte a témát, de belementem.
- Ó hogyne... - bólintottam, majd pár másodperc hatásszünet után megráztam a fejemet. - Nem, és nem is láttam őket egy idő óta. Egyedül vagyok. Francia ággyal. Kérsz pótkulcsot? - néztem rá kérdőn, és egy csókot dobtam felé.

- Ááá, nem. - ráztam meg nevetve a fejemet, majd oldalra döntött fejjel néztem rá, és az arca mosolyt csalt az enyémre. Volt benne enyhe célzás, de ez is csak tudatalattian, így én is csak akkor jöttem rá, amikor felhívta rá a figyelmemet. Az ujjammal egyre arrébb pöckölgettem a poharat, ami majdnem leesett, de megmentettem a végzetes zuhanástól.
- 10 év? Mi lesz velem addig? Akkor inkább kipróbálom, hogy mennyire hatásos egy pók csípése. Annak igazán örülnék. Hiányoztak az esti programjaink. És te is. - néztem rá mosolyogva, majd kacsintottam, miután ő is. Szívesen ismétlek meg vele mindent, amit pár évvel ezelőtt csináltunk, de ezután elfogok vele beszélgetni a kapcsolatunkról. Ő nekem nem csak egy barát...
Halvány vigyora miatt érzem, hogy ez akkor is fájdalmas példa neki. Rögtön felállok a székemből, és odamegyek hozzá, majd megölelem.
- Mondjad, mi nyomja a kicsi szívedet. - nevetek fel halkan, de továbbra sem moccanok, csupán az ujjaimmal a hátára rajzolok apró köröket. Viszont amikor jelez a pincérnek hátrébb lépek, és nézem, ahogyan kiszolgálják, majd egy cetli landol nála. Kitágult szemekkel nézek a pincérre.
- Ez meg mi? - mutatok a pappírra, amire Polli ír is valamit, így nálam most teljes a káosz. Akkor mi van most közöttünk? Esetleg ma gyereknapot tart? Akkor nekem is szerencsém van ma vele?
- Én benne vagyok. Mindenben. - nézek rá kihívóan, és az egyik vörös hajtincsét az ujjaim közé csippentem, majd eltűnődve forgatom, és nézem, ahogyan a színek változnak rajta. Valamiért néhány tánclépés jut eszembe, és lázasnak érzem magam. A zenét hangosabban hallom, és a lábammal dobolni kezdek. - És be is pótoljuk. - bólintok vigyorogva, majd visszaülök a helyemre, miközben a lábaim az asztal alatt lejtenek táncot.
Amikor felteszi nekem azt a kérdést, majdnem leesek a székről.
- Micsodaa? - nézek rá félig-ijedten, aztán komolyra veszem a hangot. - Tudtam volna, hogy napozás közben le kellene vennem a gyűrűt. Nem, nincsen feleségem, sem barátnőm. kerestem valakit, aki végig itt volt. Ugye neked nincsen... ? - kérdezem tőle nagyra nyitott szemekkel, miközben újabb zenét tesznek fel. Polina kíváncsi mosolya megbabonáz. És a zene. A szívem dübörgése felgyorsul, és felpörög bennem az adrenalin.
- Hol lehet itt táncolni? - állok fel remegő lábakkal, és kíváncsian nézek én is rá. A fejem üres, és csak a zenét hallom, és Polina-t látom. A lábaim automatikusan átveszik az agyam felett az irányítást, és Polina felé táncolnak, majd a kezeim átkarolják a karcsú derekat.
- Felkérhetlek egy táncra?