Nem az számít, mid van, hanem az, hogy mit kezdesz vele. Step up! Street dance!
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Welcome!

2012. Ez a tánc éve! Akár az utcai táncé akár nem, mindkettő tökéletes itt. Igaz, hogy a két banda között mindig is összetűzések voltak, de az mit számít? Ez adja meg az érdekességét a városnak és a táncnak!
Csatlakozz. Éld át a tánc rejtelmeit, küzdj meg a győzelemért!

Step up!
Hasznos Linkek








A hónap karakterei
A hónap női karaktere


Vyxline Handers

A hónap férfi karaktere(i)


Chezz Princeton


Asher Black
Latest topics
» A Galaxis Hódítói
Kedd. Júl. 23, 2013 3:44 am by Vendég

» A 4 elem harca
Hétf. Ápr. 29, 2013 9:25 am by Vendég

» Dangerous Mystic World
Szer. Ápr. 03, 2013 1:10 am by Vendég

» A Klónok Krónikája
Pént. Márc. 29, 2013 1:41 am by Vendég

» Gadoria, a druidák erdeje - Újraindultunk!
Szomb. Márc. 23, 2013 11:13 pm by Vendég

» VampireDiaries
Kedd. Feb. 26, 2013 4:03 am by Vendég

» Enjoy The Hunt
Szomb. Jan. 12, 2013 5:44 am by Vendég

» Behind The Walls
Kedd. Jan. 01, 2013 8:33 pm by Vendég

» The Vampire Diaries - What you want?
Kedd. Dec. 11, 2012 5:23 am by Vendég

Top posters
Kaya Anderson
 
Chezz Princeton
 
Admin
 
Savannah McLaine
 
Florian Kruger
 
Lanna Roberts
 
Allison M. Johnson
 
Maddox Rays
 
Hadley Kovalev
 
John Slayton
 
Top posting users this week
Kiemelt társoldalak

Abbey Mount Private School



free forum


Share | 
 

 Ebédlő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 84

TémanyitásTéma: Ebédlő   Vas. Feb. 26, 2012 1:32 am

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://stepup.forumsr.com
Victoire Maxwell
Zene szak
Zene szak


Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : new york.

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Hétf. Márc. 26, 2012 3:26 am

Victoire & Lanna

- És te, Victoire, mit gondolsz?
Felemelem a fejem, és a zeneelmélet-tanárommal találom szembe magam. Miről mit gondolok? Egyáltalán miről volt szó az előbb? Nem tehetek róla, hogy nem aludtam ki magam, és valami zombihoz hasonló állapotban vagyok most. Még csak nagyon igyekeznem sem kéne, hogy felvegyenek statisztának a Resident Evil valamelyik részéhez, természetesen élőhalottként. Nagyokat pislogva nézek fel a tanárra, és elfojtok egy ásítást.
- Miről?
A tanár az égre emeli a tekintetét, majd legyint, felírja a házit a táblára (úgysem csinálnám meg, úgyhogy fel sem írom). A csengő megváltó erővel bír számomra; a lehető legélénkebben dobálom be a könyveimet a táskámba (éljenek a sporttáska méretű oldaltáskák), és már sietek is az ajtó felé, mielőtt Mr. Green elkap, és megpróbál rávenni, hogy változtassak a hozzáállásomon, és végre kezdjek el tanulni. elegem van már a litániáiból, úgyis azt fogom csinálni, ami nekem tetszik, neki ebbe semmi beleszólása.

Kivételesen úgy döntök, nem az iskola mögött, cigizve fogom tölteni az ebédszünetet, hanem megpróbálok integrálódni a többi diákkal. Ennek céljából az ebédlő felé veszem az irányt, ahol eddig nagyjából csak kétszer jártam (egyszer Chace-el, amikor megkért, hogy a nevében hívjam randira Allisont, és egyszer az év elején, amikor bemostam Darren-nek). Egyből a terem túlsó felében elhelyezkedő, egyedüli üres asztalt veszem célba. Mikor odaérek, el kell hogy üldözzek onnan néhány másik lányt (egyből elmennek, amikor eszükbe jut, hogy elláttam Darren baját), de végül csak felszabadul az asztal, így nyugodtan ledobhatom a táskám az egyik székre, míg a másikra én magam ülök le.
Nem törődve azzal, mit fognak szólni a tanárok, felrakom a lában a harmadik székre (mennyi szék van itt egyáltalán?!), és a zsebemből előásom a noteszemet. Hova a fenébe tettem Chace telefonszámát? Ezért utálok telefont cserélni, újra fel kell vennem mindenkit a telefonkönyvbe. Igaz, ő is lehetne annyira kedves, hogy nem lóg el a suliból, hanem idetolja a képét, amikor beszélni akarok vele. Most, hogy Axel elköltözött Los Angelesbe, és újra kell alakítanunk a zenekart, új névre van szükségünk... Persze mindent találjak ki egyedül, mert a nagyúr nem kegyeskedik idetolni a hátsó felét ebbe a hülye iskolába.
Visszagyűröm a noteszt a zsebembe, és unottan elkezdek dobolni az ujjaimmal az asztallapon. Ez egy hosszú szünet lesz, az biztos...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanna Roberts
Tánc szak
Tánc szak


Age : 24
Hozzászólások száma : 67
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Hétf. Márc. 26, 2012 3:58 am

Victoire & Lanna


Vannak a drámakirálynők, akik egészen mesterien tudnak úgy csinálni, mintha mindenkire magasról tennének…és vagyok én, akinek ezt egy kicsit sem kell megjátszania. Legalábbis ma nem. Szándékosan trappolva vonulok át az egész díszes, rohadt ebédlőn, úgy vonszolom magam után a táskámat, mintha két mázsás is megvolna – és ez nem is jár messze az igazságtól -, kilóg belőle a fél balettcipőm, éles kontrasztot alkotva a lábaimon díszelgő csizmákkal; félő, hogy a cigis doboz menten ki is fog esni, már pedig eszem ágában nem lenne megállni, és lehajolni érte.
Tudtam, hogy ez a mai nap, ez ilyen lesz. Dupla táncórák, és az egyik Monsieur Le Clerckel, úgy érzem magam, mintha kimostak, kicentrifugázták volna és vasalás nélkül gyűrtek volna be egy szekrénybe. Jelen esetben az én szekrényem ez az átkozott iskola volt, ahol el kellett még töltenem egy fél délutánt is. Legalább már táncolnom nem kell többet, a lábujjaim úgy sajogtak, mint utoljára a táncmaratonon D.C-ben. Minden egyes lépés kínszenvedés volt, hát eszem ágában sem volt beállni a kajára várakozó sorban. Nem, nekem koffein kellett és egy ülőalkalmatosság. És mintha csak merő rosszindulatból, és helytelenítésből lenne, az automata természetesen az ebédlő túlsó végében árválkodott. Merthogy a sok karóba húzott balerina – nem, nem én – és anorexiás színésznőjelölt biztos nem nyom magába valami automatás, cukros lét, ne adj isten egy hamburgert. Ó hamburger….de ennék egyet. Kár, hogy ilyesmi itt szinte sosem volt a menün, jól ismerték legalább a diákjaikat.
Homlokomat az automatának döntve dobom be az aprót, nyomom meg hosszan a hosszú kávéhoz tartozó gombot. Cipőm orra ütemesen verődik szerencsétlen kis masina aljának. Félő, hogy mindjárt átmegyek robotba. Kiragadom aztán a poharat, kicsit felelőtlenül marokra fogom, ugyanis állati meleg.
- Áááááh, forróforróforróforróóó…. – kántálom magam elé mormogva, míg sietősen a legközelebbi asztalra csapom a műanyagpoharat. Anyád, te kis disznó, velem te ne szórakozz, hogy itt leégeted a fél kezem. Akkor pillantok csak fel a lányra, aki nem épp emberbarát arckifejezéssel ül az asztalnál, amikor már a kezemmel legyezgetem a levegőt, hogy mihamarabb múljon a kellemetlen égető érzés. Nem kérdezem meg, hogy leülhetek-e, az az érzésem, hogy nemet mondana, márpedig nem voltam hajlandó tovább menni egy lépést sem. Végre, pihennek a lábaim.
- Helló, szívi, meghívlak egy kávéra, ha bemutatkozol. – elragadó, de szemtelenkedő mosolyt villantok rá, magam mellé rángatom a táskámat. Hogy ezt most komolyan gondoltam? Nem, nem gondoltam én semmit. De csak a lúzerek, és szociális csődtömegek ülnek egyedül egy suli ebédlőben. A lány egyiknek sem illett be igazán, úgyhogy ha csak nem akar felállni, és itt hagyni, valamit majd mondani kell erre az eszméletlenül hülye szövegre. Mintha legalábbis fel akarnám szedni, ami eszembe sem jutott, bár alaposan megnézve…csinoska. A gondolatra megint elmosolyodtam, óvatosan lötybötyöltem a kávét a pohárban. Mint mindig, minden fáradtság ellenére nem volt sok kedvem unatkozni. Akár meg is próbálhatnék beújítani pár kellemes ismerőst az új suliban.
(ruha)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Victoire Maxwell
Zene szak
Zene szak


Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : new york.

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Hétf. Márc. 26, 2012 8:17 am

Victoire & Lanna


Az ügyeletes tanár megbotránkozott arckifejezésének ellenére nem veszem le a lábam a székről, pedig annak is a tudatában vagyok, hogy ebben a pózban az amúgy sem sokat takaró miniruha még többet mutat. De biztos vagyok abban, hogy nem a fekete csipkés fehérneműm vonzza a tekinteteket, hanem a majdnem térdig érő, 30 lyukas acélbetétes bakancsom, ráadásul az egyikben vörös, a másikban kék cipőfűzővel. De hát mindig is szerettem botrányt kelteni... Éppen ezért volt ma rajtam acélbetétes bakancs, fekete miniszoknya és Chace inge, ami legalább két-három számmal nagyobb. Nem kifejezetten érdekel , ki mit gondol rólam, mindig is szerettem kilógni a sorból, és ez valószínűleg már így is marad. Örökre.
A Queen-től a "Show must go on"-t dúdolgatom, amikor valaki lecuccol mellém. Felnézek, és egy nagyjából velem egykorú lánnyal találom szembe magam. Pontosabban már a mellettem lévő székre kell néznem, mert esélyem sincs megszólalni, de ő már lecuccolt mellém. A tekintetem rögtön ezután az asztalon álló kávéra téved, aminek az illata már az előbb is bekúszott az orromba. Az ilyen pillanatokban szoktam rádöbbenni, hogy nem csak nikotin-, de koffeinfüggő is vagyok. És most kifejezetten nagy kedvem támadt egy kávéra.
- Victoire Maxwell, szolgálatodra.
Rávillantok egy kétszáz wattos, csábító mosolyt a másikra, és kelletlenül leveszem a lábam a székről. Elvégre is nem illik úgy beszélgetni valakivel, hogy félig háttal ülök neki. Miután valamennyire kényelmesebben elhelyezkedek a széken, esélyem van jobban megnézni a lányt. Nem is rossz, kifejezetten jól néz ki, és egy pillanatig még a perverz énem is erőt vesz rajtam... De aztán visszatér a "normális" énem, és tovább már csak érdeklődve méregetem a másikat, nem úgy, mintha le akarnám vetkőztetni a tekintetemmel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanna Roberts
Tánc szak
Tánc szak


Age : 24
Hozzászólások száma : 67
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Kedd. Márc. 27, 2012 4:34 am

Victoire &Lanna


Hát, mégis csak én vagyok a jég megtörésének legbriliánsabb mestere! Arról már nem én tehetek, hogy nem mindig veszi mindenki a lapot, de ma úgy fest szerencsém van. Legalább egy dologban. Most nem lett volna kedvem senkivel leállni vitatkozni, hogy vicces lány vagyok-e, vagy most komolyan fel akartam szedni, meg az a sok szarság, amit esetenként a képembe szoktam kapni.
A készséges válaszra viszont újfent elvigyorodom én is – Menő egy név, igazán rocksztáros – vak tipp csak, hogy éppen ezt mondom, de Victoire külleméből mégis csak erre tudok legnagyobb eséllyel következtetni. Bezzeg engem nem buktatna le semmi, ha nem dőlne kifele a táskámból majdnem minden. Hát, annyi baj legyen, akkor majd igyekszem nem megtagadni magam.
- Az alku az alku, egészségedre – tolom a lány elé a poharat, jobban belegondolva nincs sem erőm, sem kedvem elmenni még egyért – A tiéd, nem bírok megmozdulni, és így talán majd át tudom aludni a délutáni óráimat…lehet, hogy a kávétól most csak hiperaktív zombivá változnék – nagy akaraterő szükségeltetik ahhoz, hogy ne fejeljek az asztalba, hanem csak felkönyököljek rá, kusza, kócos hajamba túrva, hogy ne lógjon folyton a szemembe.
- Lanna Roberts, jut is eszembe – pótlom a bemutatkozás rám eső felét, újabb pozíciót igyekszem felvenni, mert sehogy sem kényelmes, mindenhogy fáj valamelyik porcikám. Olyanok is, amiknek eddig még nem tudtam a létezéséről, vagyis csak egy-egy ilyen brutális próba után jövök rá, hogy ilyenem is van.
- Biztos régebb óta jársz ide, mint én…van valami szórakoztató sztorid? Ki az aktuális méhkirálynő, melyik a gyökerek asztala, vagy itt tényleg mindenki apucika kicsi szentje? – ah, igen, én szerettem az új lány lenni. Nem zavart, hogy mindenki legalább egyszer-kétszer megbámul, pletykákat találnak ki rólam, vagy azt hiszik máris rögtön tudják, hogy ki is vagyok valójában. Úgyis jobban szórakozok, mint ők. Kezdve például azzal, hogy betegre nevetem magam a suli egyéb lökött pletykáin.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Victoire Maxwell
Zene szak
Zene szak


Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : new york.

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Kedd. Márc. 27, 2012 8:21 am

Victoire & Lanna


Rávillantok a másikra egy kolgéjt reklámba illő mosolyt, és már csak a transzparensek meg a kamerák kellenének, a falon át berobbanna egy sportkocsi, amiből kijönne valami öltönyös fazon, valami ehhez hasonló szöveggel: Gratulálok, hölgyem, nyert egy millió dollárt, kitalálta, mivel foglalkozik Victoire Maxwell! De nagy bánatomra se tv, se transzparensek, még csak öltönyös faszi sem jön.
Igazából a mosolyommal csak a meglepettségemet igyekszem eltitkolni. a legtöbb diák be szokott skatulyázni az "emo" vagy "goth" feliratú fiókba, ahonnan még akkor sem tudnék kitörni, ha elkezdenék rózsaszín, giccses cuccokban járni. De tehetek én róla, hogy a magassarkúk nem tartoznak a kedvenc viseleteim közé? Egyébként is, az acélbetétes bakancs sokkal kényelmesebb minden tekintetben, lehet benne kerítést mászni, meg hasonlók, nem úgy, mint a "cukcsi tűsarkúkban", amikben első próbálkozásra kitörném a nyakam, ha kerítést akarnék mászni.
Mikor a lány elém tolja a kávét, először értetlenül nézek rá, majd a műanyagpohár után nyúlok. Nem törődve azzal, hogy leégetem a kezem (na meg a szám), belekortyolok a kávéba.
- Leszek én hiperaktív zombi helyetted is...
Rákacsintok a másikra a pohár fölül. Igaz, a délutáni órák gondolata leginkább sírásra késztet, mivel gőzöm sincsen, hogy bírnám őket ki. Miért kellett Chace-t mellém ültetni? Nem mintha nem kedvelném a srácot, de elegem van, hogy folyton az aktuális cicababáival dicsekszik. Legutóbb is majdnem felrúgtam őt a székkel együtt, mert nem akarta abbahagyni a szövegelést.
egy pillanatig mozdulatlanul figyelem, ahogy az asztaltársam helyezkedik a széken, majd a tekintetem a táskájára vándorol tovább.
- Csak nem valami katonai kiképzésre hasonlított a táncóra?
Mikor az aktuális pletykák iránt érdeklődik, megvonom a vállam, mivel nem igazán vagyok otthon ezen a téren. Sosem érdekelt, mi folyik a diákok között... A fő pletykafészek a csoportban Chace volt, akit jelenleg a legújabb cicababája kötött le...
- Jó sztori? Hmm... Igazából ni...
A mondatot a telefonom csörgése szakítja félbe. Valami bocsánatszerűséget motyogok Lanna felé, majd kihalászom a mobilt a zsebemből. Egy új üzenet, méghozzá az én drága barátomtól. Biztos valami pletyka lesz... És nem is tévedtem.
Breaking News! Ashleigh gyereket vár Petertől. Add tovább!
Egy pillanatig gondolkodnom kell azon, hogy ki-kicsoda, de végül csak rájövök. Ashleigh az új lány, aki pár hete költözött ide Miamiból. Peter pedig az iskolaújság szerkesztője. Húú, ha ezt valaki megtudja...
- Igazából van egy egészen friss hír... Ashleigh gyereket vár Peter-től. Az iskolaújságos sráctól.
Megvonom a vállam, és úgy döntök, inkább hanyagolom az életem pikáns részleteit. Már ha az pikánsnak számít, hogy eltörtem Darren orrát...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanna Roberts
Tánc szak
Tánc szak


Age : 24
Hozzászólások száma : 67
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Szer. Márc. 28, 2012 2:42 am

Victoire & Lanna


- Még meg is fogom köszönni – lassan már csak kínomban vigyorgok, mint némi
utolsó emberi megnyilvánulás, amihez van energiám, mert egyébként az életfunkcióim eléggé stagnálnak. Az a borzalmas tudat, hogy nem fekhetek bele a kádba még legalább két óráig, aztán meg még haza kell érnem…mondanom sem kell, nem volt valami üdítő, és kicsit sem segített rajtam. Lehet legalább ennem nem ártana valamit, de a kiéhezett diákok sora leginkább valami óriási kígyóra hasonlított, ami inkább engem falna fel, nem pedig fordítva. Talán be kéne újítanom valami elsőéves, gitáros kisfiút, aki ódákat ír majd rólam, és cserébe azért, hogy a múzsája vagyok mindig hoz nekem ebédet…ah, nem, azt is túl hamar elunnám.
Felhúzom jobb térdemet, nekidöntöm az asztal szélének, most így próbálom meg legalább a végtagjaim egyikét súlytalannak érezni. Nem valami nagy a siker.
- Nem hogy kiképzés, egyenest háború. Világháború, a harmadik, igen kitört. Kivételesen a franciák ellen voltunk, és képzeld el…nyertek! – mindezt természetesen rettentő drámaian mondom, néha elgondolkodom, hogy pályát tévesztettem, és a kívülről kevésbé megerőltetőnek tűnő színészetet kellett volna választanom annak idején…kár, hogy kínszenvedésnek találnám a hosszú szövegek betanulását, az mégsem olyan könnyű, mint csak úgy produkálni magad. Pedig biztos izgalmas buli, mindenki mindig valami másnak lát és hisz, mint ami vagy…persze egy kicsit a tánc is ilyen, mégsem teljesen. És nagyon is számít, ki vagy valójában. Persze, ettől még tökéletesen helytállónak találom, amit mondtam, próbálj meg ellentmondani egy francia balettmesternek, mindegyikük azt hiszi, hogy ők találták fel a spanyolviaszt. Jellemző.
Kíváncsian várok, de végül csak megrántom a vállam.
- Ah, ez is csak olyan, mint a gimi volt, mi? – fintorgok egy kicsit, nem tudom mire számítottam pontosan. Bár ide azért egy fokkal érdekesebb emberek járnak, mint mondjuk a jogra, meg az ilyen helyekre… – Ki az az idióta, aki még mindig nem tudja, hogy hogyan ne essen teherbe? Te jó ég…az ember naivan azt hinné van annak valami eredménye, hogy köbö 2000 óta mindenkit legalább ötször felvilágosítottak - Szegény Ashleigh (nem mintha tudtam volna, ki a fene is ő), biztos nem találta az egészet annyira nevetségesnek, mint én; de nekem valahogy nevethetnékem támadt tőle - Szólj rám, hogy ne legyenek ilyen magas elvárásaim ezzel az iskolával… - vigyorgok továbbra is, pedig tényleg nem nagyon van min. Ha csak nem magamon, meg azon, ahogy ülünk itt, mint két szerencsétlen veréb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Victoire Maxwell
Zene szak
Zene szak


Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : new york.

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Szer. Márc. 28, 2012 3:28 am

Victoire & Lanna

Félrebillentem a fejem, amikor a nap besüt az ablakon (lehet, hogy ellógok a délutáni órákról?), majd gyorsan megiszom a pohár alján maradt kevés kávét. Nem olyan jó, mint az otthoni vaníliás cappucino, amit csinálni szoktam, de jobb, mint a semmi. Főleg, ha... A fenébe, elfelejtettem, hogy mára beszéltem meg találkozót Chace-el, hogy megbeszéljük, honnan szedünk gitárosokat az együtteshez. A fenébe, lesz még mit csinálnom ma...
Figyelmesen hallgatom Lanna szavait, a világháborúról és a franciákról, és kivételesen hálát adok a szüleimnek azért, amiért anno lebeszéltek a tánc szakról. Igaz, ez még nem ok arra, hogy ne vegyek rúdtánc órákat, de így, elnézve a másikat, jobb is, hogy ezt az iskolán kívül teszem. igaz, ha jobban belegondolok, lehet, hogy egy francia balettmester jobb lenne a mindent-jobban-tudok-ti-meg-hülyék-vagyok hozzáállású Mr. Green-től. Vele az iskolaév olyan volt, mint valami hosszú, soha véget nem érő háború, ahol minden egyes óra egy-egy csata is lehetett volna. Amikben a tanár elég pofátlan módon csalt.
- Igen, hasonló. Ugyanazok a "jaj-letört-a-körmöm" jellegű problémák, előítéletek, túl sokat elváró személyzet...
Egy pillanatig az égre emelem a tekintetem. A mellettünk lévő asztalnál ülő lányok éppen valami új srácot beszélnek ki, miközben hangosan nevetnek. Valamivel távolabb néhány cicababa a legújabb divatról meg a szájfényekről beszél. God please, most már értem, miért töltöttem az ebédszünetet mindig az iskolán kívül...
Így jobban belegondolva engem is kifejezetten szórakoztat Ashleigh szerencsétlensége. Igaz, nem vagyok az a fajta ember, aki nyíltan, hangosan kiröhögné őt, de igazából ezt kifejezetten szórakoztatónak találom.
- Ettől az iskolától nem igazán van mit várok. Egy ideje már itt vagyok, azért valamennyire tudom, mit beszélek.... De ez még nem a legrosszabb hely....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanna Roberts
Tánc szak
Tánc szak


Age : 24
Hozzászólások száma : 67
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Szer. Márc. 28, 2012 4:38 am

Victoire & Lanna


- Hm, talán tenni kéne valami az ügyben… - jellemző lenne rám, ha hirtelen azzal állnék elő, hogy meg fogom változtatni a szinte összes amerikai iskola szokásos hierarchiáját, és a diákok érdektelenségét az intelligencia irányába. Hah. Micsoda program lenne! Aztán, mint mindig, rájövök miért nem indultam soha a gimiben sem olyasmiken, mint diákelnök választás és a többi…hjuj nem, mindenki engem nyaggatna minden ostobasággal, hol hiányzik az nekem? Persze attól még nagyon jól hangzik az egész, de olyan könnyedén söpröm végül félre a gondolatot, ahogy legszívesebben a délutáni, elméleti órákkal is tenném. Sanyarú, érdektelen egy helynek tűnik jelenleg az iskola, amin talán csak az segítene, ha hirtelen a kávéautomatában alkohol folyna, a menzán pedig tényleg óriás hamburgereket szolgálnának fel. Baconnel. Sok-sok baconnel!
- Csak én tudnék most ölni egy hamburgerért? – ugyan szerencsére még mindig nem a homlokom az asztallapon, de az állam leesik felhúzott térdemre. Nem igazán vagyok a reggeli híve, főleg nem olyankor, amikor késve kelek fel, most meg tényleg kezdett korogni szegény megkínzott hasam. Ugyanis Monsieur Le Clercnek volt egy-két annyira bizarr, és gusztustalan arckifejezése, hogy attól tényleg fel tudott fordulni a gyomrom.
- És mégis mind áhítozunk itt valamire – jegyzem meg erre, hiszen bizony, ez így van. Itt mindenki óriási, nagyszabású terveket és álmokat dédelgetek, vagy nem is törnénk magunkat, hogy bejárjunk, a tandíjról meg ne is beszéljünk.
- Szóval, te, miért vagy itt? – kérdezek hát rá a nyilvánvalóra. Ó, ahogy álmai, úgy története is van itt mindenkinek. Nem mindenki érdemes arra, hogy meg is hallgassam, de legalább van nekik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Victoire Maxwell
Zene szak
Zene szak


Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : new york.

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Szer. Márc. 28, 2012 6:17 am

Victoire & Lanna

Néha voltak világmegváltó gondolataim meg ötleteim, hogyan vessek véget ezeknek a "szörnyű problémáknak", amikkel a diáktársaim bajlódnak, de végül jobbnak láttam ezeket félredobni. Senkitől sem lenne jobb attól, ha a tanulók háromnegyedét laposra vasalná egy vonat. Na jó, én ettől jobban érezném magam, mert végre megszabadulnék a sok plázacicától, de mi lenne a többiekkel, akik esetleg istenítik őket? Én nem vagyok senkinek sem az ellensége, nem érdekem, hogy ezek a "szerencsétlen lelkek", akiknek emiatt nem lenne kikre felnézniük.
- Ahhoz, hogy tegyük valamit, azt a valamit akarni is kéne.
Unottan felrakom a lábaimat az asztalra, nem törődve azzal, mit fogok ezért kapni. Már ha még itt leszek, ha el akarnak majd kapni. Mert nagy valószínűséggel a csengő után pár perccel én lelépek innen.
Mikor Lanna a hamburgert említi, rájövök, hogy igazából mindenki körülöttem eszik, én pedig éhes vagyok. Na jó, majd út közben beugrok abba a kínai étterembe, ahol... De hát a kínai éttermekben nincsen hamburger. Na jó, elég lesz egy McDrive. Már ha sikerül ellógnom, anélkül hogy Chace utánam jönne. Kezd elegem lenni belőle, bármennyire is kedvelem.
A gondolatmenetemből újra a mellettem ülő hangja rángat ki. Egy pillanatig értetlenül nézek rá, mivel semmi különösebb sztorim nincsen, de ha már egyszer rákérdezett... Illik válaszolni.
- Eredetileg eszem ágában sem volt idejönni, de aztán a legjobb barátommal kitaláltuk, hogy csinálunk egy együttest... Mire a szüleim kitalálták, hogy zenei képzettség nélkül soha, és voilá, itt kötöttem ki. De az együttes azóta sem akar összejönni, mert Chace-t sokkal jobban lekötik a plázacicák.
Ha most lenne nálam kés, biztos gyilkos arckifejezéssel rohangálnék a folyosón, hogy megtaláljam a fentebb említett srácot, és megmagyarázzam neki, mit is gondolok róla meg a barbibabáiról. Ajj.
- És te miért vagy itt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanna Roberts
Tánc szak
Tánc szak


Age : 24
Hozzászólások száma : 67
Tartózkodási hely : New York

TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Csüt. Márc. 29, 2012 9:50 pm

Victoire & Lanna


- Az lenne a nehezebbik fele…nem hinném, hogy bárki szívesen vetné magát efféle reménytelen misszionárius munkába. Főleg úgy, hogy még értelmes is – engem aztán igazán elszórakoztat a gondolat pillanatig, óráig, főleg, hogy erről valahogy egy térítő apáca jut eszembe, aki óvszereket osztogat az ostoba diákoknak. Az biztosan megváltoztatná a véleményemet a mai napról, de erre valahogy nem láttam túl sok reményt. Megmarad a mulattató kép a fantáziámban; a valóság pedig megmarad a maga kínzó lassúságú hétfőjének. Mit kínzóan lassú, mintha soha nem is akarna vége szakadni…! Mint egy személyes pokol.
Energiámból annyira telik csak, hogy a továbbra is térdemen pihentetett fejemet kicsit Victoire felé fordítsam, miközben hallgatom. Lehet, hogy nem nagy történet, de attól még az. Végtére is, az egész életünk történetekből áll, kinek unalmasabb, kinek izgalmasabb…a hallottakra szórakozottan elmosolyodom: biztos jobb fej szülei vannak, mint nekem; el tudom képzelni, mit mondana apám arra, ha előállnék otthon valami hasonlóval: „Együttest? Megvesztél?” Tudom, hogy a tánccal is csak anya miatt békélt meg annak idején, amióta pedig már nincs velünk…talán merem azt mondani, hogy meg is szerette.
- Én…hát, én tulajdonképpen véletlenül vagyok csak itt. Eddig a Washingtoni Balett Intézetben táncoltam, még magántanulóként érettségiztem mellette…csak aztán apámnak felajánlottak itt egy még jobb állást. Elég elszántan kutatott valami megfelelő new yorki iskola után, hogy magával rángathasson; azt hiszem nem volt elragadtatva a gondolattól, hogy egyedül hagyjon… - a vigyorom valószínűleg elárulja, hogy minderre nem az apai szeretet sarkallta, inkább az, hogy szerintem bele sem mert gondolni, mit művelnék a lakással (meg az életemmel) egyedül.
- Mit szólsz…nem lógod el velem a délutánt? Van ez a hely, a Fifth Avenue-n, akkora hamburgereik vannak, hogy félig kihalsz, mire végzel velük – hogy nem kéne ilyesmiket ennem, és hogy nem különösebben ismerem Victoire-t egy kicsit sem zavar. Majd most megismerem, ha velem tart. Mindenesetre nekem tényleg kezdett mehetnékem lenni – nem volt semmi affinitásom itt maradni, a szünetnek viszont lassan vége…és még rágyújtani sem volt alkalmam.

(ha egyszer majd felbukkansz újra drága játszhatunk még, de én ezt részemről lezártnak tekintem, ne haragudj)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Ebédlő   Today at 1:10 pm

Vissza az elejére Go down
 
Ebédlő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Step up :: New York :: Maryland Művészeti Iskola-
Ugrás: