Larael Salisbury Utcai táncos
Hozzászólások száma : 24
| Tárgy: Music's Soul Stars - Első szám Vas. Ápr. 29, 2012 2:48 am | |
| | Művészet vagy színjáték?
Sokan sokfélét mondanak a színészetről, és a színészekről. Vannak akik lenézik őket, mert a színpadon sosem adják önmagukat, vannak, akik felnéznek rájuk, és rajonganak értük. Az emberek bizonyos rétegét pedig csak a film érdekli, és észre sem veszik, hogy mennyi munka van egy akár fél órás előadásban is. Kevés olyan ember él ma a földön, aki a színészetet hazugságnak, és önmegjátszásnak tartja, ám az ilyen emberek valószínűleg egy saját, kitalált világban élnek, melyben a filmek valóságosak és a színészeket egy-és ugyanazon embernek tekintik az általuk megalkotott karakterekkel. A színészek mindig is művészek voltak, bár ők nem az önkifejezés mesterei, hanem inkább azé, hogy tökéletesen belebújnak mások bőrébe. Az ő asztaluk az empátia, ami kevés embernek adatik meg. Ha jobban belegondolunk nem lehet könnyű, amikor több száz ember elé kell kiállniuk, miközben még gúnyos, megvető tekintetek is időzhetnek rajtuk. Vannak olyan színészek, akiknek kamera előtt kell szerepelniük, ám nekik sincsen könnyebb dolguk. A színészet nem könnyű, híressé válni ebben a szakmában pedig még nehezebb. Itt senki sem ítél el a származásod, vagy a bőrszíned miatt, senkit sem érdekel, hogy honnan jöttél, a lényeg csak az, hogy legyen hozzá tehetséged. Ha idős vagy, ha fiatal, esélyed mindig van a hírnévre, mert a színészetben nincsen határ. Itt csak alapok vannak, amik szükségesek ahhoz, hogy jó színész legyen belőled. Ez egy szakma, amihez nem kell diploma, sőt gyakran iskola sem. És mégis, milyen kevés színész van, akiben igazi tehetség lapul! Ma már csak az eladhatóság miatt vannak színészek, akiknek a karrierje, a külsőre, és a botrányokra alapul a tehetség helyett. Gyakran, a tehetséges embereket észre sem vesszük, még akkor sem, ha az orrunk előtt vannak. Kérdés, hogy miért? Mert nem híresek, nem ismeri őket a fél világ, nem váltak el tízszer, és nem buliznak minden nap valamilyen menő klubban…? Napjainkban minden más, mint régen. Lassan leáldoz azoknak az embereknek az ideje, akik tudnak még valamit az igazi, minőségi színészetről, és arról, hogy akkor mennyivel jobb volt az élet…
Maddox Rays | |
| A táncról Sokan azt mondják, hogy a tánc, az csak tánc. Nincs mögötte semmi. Se érzelem, se mondanivaló, csak néhány hobbi hiányos ember így vonja fel magára a figyelmet. Szerintem ez hazugság. A tánc több mint néhány ember unaloműző ugrálása! A tánc életérzés, a tánc szenvedély, igazi érzelmek sokasága, kikapcsolódás. A táncot mindenki tudja művelni, nincs olyan, hogy valaki nem tud táncolni, mert mindenkiben megvan a tehetség, valakiben mélyebben, valakiben pedig a felszínen rejtőzik el az isten adta tehetség! Sokan gondolják, hogy a táncot tanulni kell, mert bonyolult lépések halmaza, sokan azt hiszik, hogy a balett a tánc, a többi pedig csak esztelen ugrálás. Én meg úgy vagyok vele, hogy lehet tánc egy zenére ritmikus fejmozgás, egy hangütemre ugrálás, lehet ütemre lépkedés, vagy csak vad ugrálás aminek a háttérzaja a zene. Tánc lehet a balatt, a hip-hop, a csárdás, mindegy, hogy mit csinálsz, hogy mozogsz, egyedi, vagy utánozott lépéseket csinálsz, a lényeg, hogy érezd jól magad! Hazudik az, aki azt mondja tud táncolni, de közben pedig rezzenéstelenül néz előre, és hazudik az is aki azt mondja, hogy nem tud riszálni, miközben a zenére vadul ugrál.. Én sosem tudtam keringőzni, sőt sosem tanultam balettozni, nem jártam külön órákra, az iskolában sem tanították meg, hogyan kell táncolni majd a bálon, mégis én úgy érzem, hogy mindent tudok a táncról. Néha csak bezárkózom a szobába, felveszem a legvadabb ruháimat, azokat amiket különben sosem vennék fel, felhangosítom a zenét, a kelleténél sokkal hangosabbra, és azt képzelem, hogy színpadon állok. Körülöttem sok százezer ember, visít és ugrál. Oldalra nézek, egy lány áll mellettem. A vad rock zene nem zavarja meg, a harisnyájában piruettezik, és közben rezzenéstelen arccal figyeli a tömeget. Először engem is magával ragad a zene, vadul ugrálok, és a zenét üvöltöm, aztán abbahagyom és a lány felé indulok. Megzavarom, ő pedig morcosan néz rám, én csak halványan elmosolyodom, hogy „hé nem táncolsz inkább velünk?? Törd át a gátlásaid, mert te csak lépéseket teszel, nincs benne érzelem, nincs mögötte semmi gondolat, csak nyers mozdulatok, mint amikor valaki sétál, na gyere táncolj velem!” Utána pedig esztelenül ugrándozok. Van amikor egy táncos filmet bámulok, és akaratlanul felpattanok, majd táncolok, és velem is megtörtént amikor a bevásárló központ közepén meghallom a kedvenc dalom és rögtön táncra perdülök. Nem számít hányan néznek rám, nem számít mit gondolnak, és az sem érdekel, hogy a barátaim zavartan lépkednek el tőlem! És tudod miért nem? Azért mert : Tánc közben az lehetsz, ami csak akarsz lenni abban a pillanatban… én azokban a pillanatokban a világ legboldogabb embere akarok lenni, és én az is vagyok!
Florian Kruger cikke | |
| Josh Beast félrelépett!
Bizony, a hírt tőlünk tudjátok először! Az elmúlt időkben a kis párocska szinte mindenhol együtt jelent meg. Ebédelni, korcsolyázni látták őket, de senki nem gondolt semmi rosszra, hiszen Leona csupán pár hónapja özvegy, Josh-nak pedig felesége van. Nagyon sajnáltuk Leo-t és mindenki úgy látta, hogy Josh jó hatással van rá. Aztán tegnap este lencsevégre kaptuk őket, amint egymást nyalták-falták Leona háza előtt, majd együtt tűntek el az ajtó mögött és minden függönyt behúztak. Pedig Josh Beast főként a hűségéről híres. Hogy vajon mi lesz ebből a kapcsolatból és, hogy sokáig tart-e, vagy csak egy fellángolás, azt egyenlőre nem tudjuk megmondani. Mindenesetre az biztos, hogy hatalmas port fog kavarni az elkövetkezendő időkben, a média szét fogja cincálni őket és Josh felesége sem fog kimaradni a dologból.
Mi történt veled Mr. Fell? Mr. Fell a Love, love az away című soroaztban játszik főszerepet. Karaktere egy nagyon talpraesett, sármos, kalandvágyó fiatalember, aki a nők körében egy igazi elérhetetlen álom. Úgy tűnt, hogy a mindennapokban is ilyen férfi Ő. Nemrégiben azonban kissé megváltozott a róla kialakult képünk, ugyanis egyre több szerencsétlenség éri a való életben. Pár hete kezdődött, amikor leöntötte magát egy pohár kávéval, amint egy bevásárlóközpontban igyekezett lefelé a mozgólépcsőn. Azt azóta se tudjuk, vajon ki elől menekülhetett, viszont az eset emlékezetünkben megmaradt a felföccsenő ital miatt, mely közben olyan képet vágott, mintha citromba harapott volna. Majd mintha mi sem történt volna sietett tovább. És ezzel egy hatlamas lavinát indított el, egyre-másra jönnek a fejére a bajok. A múlt héten már kórházba is került, ugyanis miközben éppen interjút adott újságunknak, a kezében tartotta a vizespoharát, majd, mintha csak megadta volna magát a gravitáció erejének, a pohár lezuhant a földre. Ez még nem is lett volna akkora baj, csak hogy Jared megpróbálta összeszedni az összetört darabokat, vizes lett a keze és egy hirtelen mozdulattal hozzáért a mögötte lévő falhoz, ahol a konnektor volt, ami aztán nagyon súlyos áramütést okozott neki. Azóta mindenki ápolja őt. Persze még számtalan baleset történt vele, de arról olvasóink már a hírekből értesülhettek. Pár napja azonban adott nekünk ismét egy interjút.
RP.: Mr. Fell, mit gondol, pontosan mi miatt történhet maga körül mostanában egyre több szerencsétlenség? J.F.: Nos, ezt én magam is szeretném már tudni. Igazából fogalmam sincs, talán csak egy kis pihenésre volna szükségem, hogy mindent újrakezdhessek. RP.: Ez azt jelenti, hogy kedvenc színészünket mostanában nem fogjuk túl sokat kamerák kereszttüzében látni? J.F.: Többet annál. Teljesen visszavonulok, semmit nem akarok csinálni, csak pihenni és a családommal lenni. RP.: Ön szerint ezek a szerencsétlenségek rossz fényt vetnek az imigére? Ugyanis a hírek mostanában azt harsogták, hogy mindenki meneküljön a maga közeléből, nehogy átragadjon másokra is ez a dolog. Erről mi a véleménye? J.F.: Igen, valószínűleg, de szeretnék biztosítani arról mindenkit, hogy ez csak egy átmeneti időszak, nem fog örökké tartani. De ki tudja, lehet, hogy még jól is jön és szerepet kapok egy olyan filmben, ami egy szerencsétlen fickóról szól. Könnyen el tudnám játszani. A másik kérdésére pedig az a válaszom, hogy aki így gondolja, az nem a rajongóm és azzal én nem foglalkozom. Úgy beszélnek a szerencse elvesztéséről, mintha valamiféle betegség lenne, pedig csak egy hullámvölgy az életemben.- mondja vidám hangon. RP.: Nos, ha ilyen optimistán áll a történtekhez, akkor nagy baj nem lehet. Köszönöm a válaszait!
Hát ez lett volna az a pasi akit mi ismerünk, úgyhogy csajok, ne adjátok fel a reményt; kedvenc tv-sztárotok nem beteg és hamarosan visszatér. Addig is nem fordítsatok neki hátat!
Roberta Grame cikke | |
| Az a bizonyos bál Ó, igen, az a bizonyos bál. Amilyen silány volt a dekoráció, és amilyen siralmas a zene, olyan jól sikerült, mikor anonim táncosok jelentek meg, ezzel is kihívva a Marylend díszpintyeit egy jó kis párbajra. Nem, itt nem kardokra, és fegyverekre kell gondolni, ugyanis eme nép fegyvere a teste. A táncosok érdekes faj, már az én szememmel nézve. Mint kiderült, míg az elit iskolába járó diákok illemtudó, magabiztos, szót fogadó emberek, addig az utca kölykei, mint valami állatok. Egy biztos, annak a bizonyos hat alaknak, még felvételiznie se kéne, de aki ott járt, láthatta, hogy rájuk nem épp a tütü, és a balett cipő a jellemező. Vajon kik voltak ők? Mit akartak ott? Revánsot, vagy csupán a saját tehetségüket fitogtatni, esetleg spontán felvételizni? Mindez kiderül….. hamarosan.
Vyxline cikke
| |
| |
|