Maryland Művészeti Iskola. Eléggé jól hangzik, nem? Az iskola alig pár éve nyitotta meg kapuit New York szívében, de máris nagy viharokat kavar, főleg a város táncos szférájában. Mert ide nem járhat ám akárki, ezzel jobb, ha tisztában vagy. Keményen megrostálják az embereket a felvételin, ha ide akarsz járni, valamit le is kell tenned az asztalra. És, hogy még nehezebb legyen: itt egyáltalán nem mindegy, honnan jössz. Ha nem elég vastagok a szüleid komolyan le kell nyűgöznöd a tanárokat, hiszen híres-nevezetes ösztöndíj programjuk nélkül esélyed sincs kifizetni a tandíjat…még mindig azt hiszed, be tudsz ide kerülni? Akkor mutasd, mit tudsz!
Az iskola csak és kizárólag művészeti oktatást nyújt a tánc, zene, színészet és grafikusi pálya terén. Ha ide jársz, elfelejtheted az olyan nyűgöket, mint angol, történelem, algebra. Itt azt várják tőled, hogy csak és kizárólag azzal foglalkozz, amiben kiválónak bizonyultál; hogy végül, amikor elhagyod a Marylandet a legjobb esélyekkel indulj a világ bármely pontján.
Éppen ezért, általában tizennyolcadik életévüket már betöltött diákokat vesznek fel, akik már maguk mögött hagyták a középiskola nehézségeit. Tesznek azonban kivételt a fiatalabbakkal, amennyiben megbizonyosodnak róla, hogy egyéb úton (leggyakrabban magántanulóként) befejezik középiskolai tanulmányaikat. Lehetsz kiváló táncos, őrült tehetséges rajzos – ám az iskolázatlanság még itt sem számít jó pontnak. Ám legtöbbször nem ez szokott problémákat gördíteni a jelentkezők elé: hiszen aki komolyan is gondolja, hogy táncosként, színészként akar érvényesülni, az sokszor kerül magántanárok karmai közé.
Az iskola ugyan nem épp egy felsőfokú oktatási intézmény, ám ehhez hasonlóan négy évig koptathatod a padjait, legalábbis, hogy ha tizennyolc évesen kerültél ide. A fiatalabbakra is érvényes ez a szabály, ösztöndíjat senkinek sem folyósítanak tovább; ám ha úgy ítélik még nem vagy kész, és apuci pénztárcája még nem ürült ki teljesen, meggyőzheted még őket maradásod szükségességéről. És ugyan, ki akarná elhagyni a Marylandet? Ide jár a krém, az elit, azok, akiknek a legtöbb esélyük lesz majd, hogy tényleg elérjék az áhított hírnevet, rivaldafényt, megkapják majd a legjobb munkákat, a legvágyottabb szerepeket.
Az csak természetes, hogy mindez irigységet szül azok körében, akik nem jutottak be az iskolába…
És hogy mit is tanítanak neked itt ebben a kicsit sem átlagos, vagy unalmas iskolában? Mindent, ami csak kapcsolódhat választott művészetedhez: a táncosok mind érvényesülhetnek saját stílusukban legyen az balett, versenytánc, vagy modern táncok. Valamennyien különféle órákra járnak ennek megfelelően, de mindannyiuknak vannak közös óráik is, úgymint tánctörténet, mozgáselmélet, és közös stílusgyakorlatok. Óráik nagy részét értelemszerűen inkább a gyakorlati próbák teszik ki. Olyan szinte sosincs, hogy a nap folyamán ne hallatszódna a tánctermek felől a spicc-cipők, vagy a magas sarkak kopogása.
Hasonló a zene szak is – választott, rendszerint több hangszeren játszhatsz és segítenek elmélyíteni tudásodat. Nem menekülhet azonban senki a zeneelmélet és történet elől, ahogy attól sem, hogy választott hangszeredtől, személyes stílusodtól függetlenül a fejedbe verjék a klasszikus zene és komponálás írott, vagy íratlan szabályait, a kottaolvasás és írás becses művészetét…viszont mentségükre legyen szólva, segítségeket nyújtanak abban is, ha dalszövegeket akarsz írni, ráadásul ha már egyszer felvettek, a maguk módján tiszteletben tartanak minden egyediséget.
Ugyanez érvényes a grafika szakra is – tanáraidnak nem az a célja, hogy sablonos művészek legyetek, de mindenkinek erős alapokkal kell rendelkeznie. Rajzolhatsz, festhetsz, dolgozhatsz fotókkal, mindenkinek vannak kötelező, dögunalmas lépéseket feszegető rajzórái, és művészettörténet órája, olyan apróságokat is kénytelen vagy újra megtanulni, amiről eddig azt hitted már elsajátítottad, legyen szó ecsetkezelésről, vagy netán magáról a színskáláról.
A színművészeti szak nevezhető talán a legtradicionálisabbnak mind közül – megtanítanak beszélni, improvizálni, megfelelően mozogni, egy szóval a színészet minden trükkére, amihez viszont a legfontosabb egyáltalán nem csak a szövegtanulás: ismerned kell magadat is, a határaidat, a képességeidet, hiszen te magad vagy művészeted tárgya.
A leírásért köszönet illeti Lanna Roberts-et, aki ezt a leírást elkövette. Köszönjük!