MASHA SOFIA SANTORSKA;;
I've said it once, I've said it twice, I've said it thousand fucking times
That I'm okay, that I'm fine, that it's all just in my mind. ;;
Név: Masha Sofia Santorska
Becenév: Masha, Sofi, Sofia
Kor: 19 év
Csoport: tánc szak
Egyéni titulus: ~ fallen angel.
Foglalkozás: főállásban tanuló, esténként rúdtáncos az egyik bárban
~ • ~
Jellem: A szokatlan külső hasonlóan balhés belsőt rejt. Szeretem a veszélyes dolgokat, tehát ha valahol balhé van, majdnem biztos, hogy az én kezem is benne volt. Szeretek mások idegein táncolni, és azt hiszem, ebben egészen jó is vagyok. Fogjuk rá, hogy egészen türelmes vagyok, de ha valaki egyszer felbosszant, nem nyugszom, amíg vissza nem vágok. Röviden szólva eléggé bosszúálló vagyok, nem érdekel, kivel állok szemben. A bizalmatlanság a második nevem; elég nehéz bekerülni a bizalmamba, de akit egyszer tényleg megkedvelek, azt az életem végéig kedvelni fogom. (Hacsak nem csinál valami orbitális hülyeséget, ami miatt megutálnám.) Nem vagyok az a kifejezetten hűséges fajta... Ha élni, akkor a pillanatnak, ha szeretni, akkor minden nap valaki mást...
Kinézet:A 187 centimmel kifejezetten magasnak számítok. Ehhez jön még a tizenöt centis magassarkú, és voilá, egyből magasabb vagyok mindenkinél. Szeretek kitűnni a tömegből, többek között ennek az eszköze az élénkrózsaszínre festett hajam és a néha már túlzásba vitt smink... főleg a fekete szemceruza. Van néhány tetoválásom, kettő az Assassin's Creed n. játékból; egy a jobb csuklómon és egy az alkaromon. Ezenkívül van még egy nagyobb, hullámvonalakból és rózsákból álló rajz a jobb oldalamon és egy másik, úgy szintén hullámvonalakból és levélszerű cuccokból álló minta a nyakamon, ami a vállamnál kezdődik, és a hajam vonalánál ér véget. Öltözködés terén előnyben részesítem a nem feltétlenül kényelmes, ám annál dögösebb miniruhákat, szűk farmereket, a kelleténél néha sokkal nagyobb kivágású blúzokat. A hajam általában kiengedve hordom, esetleg néha befonom, attól függ, mikor hogyan van időm meg kedvem. Az öltözködésemmel igyekszem az alakomat kihangsúlyozni, amire tényleg nincs mit panaszkodnom. Úgy tűnik, jó géneket örököltem, mert akármennyit is eszek, egyszerűen nem tudok elhízni. Vagy lehet, hogy ez a sok edzés miatt van? Ezen kívül az ékszereket is kedvelem, főleg a nyakláncokat, karkötőket és hosszú fülbevalókat. Kedvenceim a láncok, szegecses karkötők és övek, és a halálfejes minták.
~ • ~
Hozzászólás: ~ Vámpír Akadémiáról, Tessa Ozeraként
- Tessa, kerese...Felkapom a tekintetem a könyvről, amit éppen olvasok, és a testőrömre nézek. Pontosabban annak a hátára, mivel a fiú elfordult, és most éppen nagy beleéléssel nézegeti a polcon lévő könyveket. Igazából kétlem, hogy bármit is el tudna olvasni a sok orosz címből, de sebaj.
- Igen?Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy zavartan lépked egyik lábáról a másikra, és a perverz fantáziám megint felülkerekedik rajtam. De tehetek én róla, hogy Alec annyira aranyos, amikor zavarban van? Amin nem is csodálkozom, tekintve, hogy csak a csipkés fehérneműm van rajtam.
Összecsukom a könyvet, amit eddig olvastam, és felülök az ágyon. Igyekszem eltakarni magam a hajammal, csak hogy a testőröm kevésbé legyen zavarban, és rászegezem a tekintetem. De ő továbbra is a könyveimet nézegeti, olyan beleéléssel, hogy kezdem azt hinni, tud oroszul.
- Mintha azt mondtad volna, hogy valaki keresett.
Végre elfordítja a tekintetét a könyvespolcról, és zavart mosollyal az arcán fordul felém.
- Igazából csak egy levél érkezett. Tessék.
Remegő kézzel nyújtja felém a sötétkék borítékot, amire szálkás ezüst betűkkel az én nevem van ráírva. Feltépem a díszes papírt, és kiveszem a hasonló színű lapra írt levelet.
Találkozzunk ma este. Ott, ahol a föld és az ég összeér. Grigorij.
Egy pillanatig elgondolkodva nézem a lapot, és valahogy az istenért nem tudok rájönni, melyik helyre gondol. Lehet ez tengerpart, tópart, hegy, étterem meg ezer egyéb dolog. Miért nem tud egyszer az életben érthetően írni? Pont ezt utálom Grigorij-ban, ezt a kétértelmű fogalmazást. Ezt leszámítva imádtam őt teljes egészében, úgy ahogy volt. Minden hülyeségével és fura szokásával együtt.
A gondolatmenetemből Alec türelmetlen topogása rángat ki. Mit csinál még itt? Más testőr behozta volna a levelet, és bon voyage, már itt sincs. De nem, nekem pont egy olyat kell kifognom, aki maga sem tudja, mit akar. Nem mintha én magam jobb lennék... Szeretem Grigorijt, ugyanakkor vonzódok Alechez is... De hogyan tudnék választani egy Mora és egy Dampyr között?
Felkelek az ágyról, nem törődve azzal, hogy Alec figyel. Lassan, a macska eleganciájával sétálok oda hozzá, és az egyik kezemmel végigsimítok az arcán.
- Tudod, Alec... Nem fogok elmenni arra a találkozóra. Megmondhatod Grigorij Daskovnak, hogy ma nem érek rá, dolgom van.
Gyengéd csókot lehelek a testőröm ajkaira, majd az ajtó felé terelem. De még mielőtt kimenne, még rászólok.
- Alec? Ha Mr. Daskov távozott, kérlek, gyere majd vissza
Még egyszer, búcsúzóul megsimítom az arcát, majd kitolom őt az ajtón. Az utam ezután a gardróbomba vezet. Valahogy azért illene felkészülnöm arra a visszatérésre...